Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) 2020. április 1-jén tette közzé a háromdimenziós védjegyek vizsgálatára vonatkozó „CP9” (Common Practice) elnevezésű újabb közös gyakorlatot.
A CP 9 és az EUIPO
A dokumentumot az EUIPO a tagállami védjegyhivatalokkal közösen dolgozta ki a szavakat és/vagy ábrás elemeket tartalmazó olyan háromdimenziós védjegyek megkülönböztető képességének vizsgálatával kapcsolatban, ahol maga a háromdimenziós forma önmagában megkülönböztető képességgel nem rendelkezik. Az EUIPO saját maga is alkalmazza ezt a gyakorlatot, a 3D uniós védjegyek vizsgálatánál is ez most már az irányadó.
Háromdimenziós védjegy oltalomképessége
A háromdimenziós védjegyek esetében az oltalmazott megjelölés meghatározott formát tartalmaz, vagy formára terjed ki. Ez a forma lehet az áru megjelenése, annak tartálya, tartója, csomagolása is.
A háromdimenziós védjegyek igen népszerűvé váltak az utóbbi években, különösen csomagolások tekintetében, egyúttal azonban számos probléma is felmerült a védjegyként történő lajstromozásukkal, így elsősorban az adott forma megkülönböztető képességének vizsgálatával kapcsolatban. Alapvető cél ugyanis, hogy a megkülönböztető képességgel nem rendelkező formák esetében a védjegyoltalom alapján monopóliumok ne keletkezzenek.
A CP9 alapelvként rögzíti, hogy amennyiben egy önmagában megkülönböztető képességgel nem rendelkező 3D forma olyan kiegészítő elemet tartalmaz, amely megkülönböztető képességgel rendelkezik, elegendő ahhoz, hogy a védjegyként oltalmazni kívánt háromdimenziós megjelölés (egészében) megkülönböztető képességgel rendelkezzen, vagyis, hogy oltalomképes legyen.
A vizsgálati szempontok
A háromdimenziós védjegyként lajstromozni kívánt forma megkülönböztető képességét elsődlegesen a következő szempontok szerint kell vizsgálni.
Először is, azonosítani szükséges a védjegy összes elemét, azaz a formán megjelenő szó és az ábrás elemeket, a színeket, és ezek kombinációját is. A megkülönböztető képesség vizsgálata szempontjából értékelendő ezen elemeknek a formához viszonyított mérete/aránya, a védjegyben történő megjelenítése, elhelyezkedése. Amennyiben az adott védjegyen egy vagy több szín kombinációja is szerepel, a színnek, illetve a színeknek a formán történő megjelenését is értékelni szükséges.
A következő lépés a forma, mint oltalmazni kívánt védjegy egésze megkülönböztető képességének a vizsgálata. Ez a forma és a fent hivatkozott elemek együtteséből adódó összbenyomáson alapul, figyelembe véve azonban a konkrét árut és az adott speciális piaci szegmens által befolyásolt, esetlegesen speciális fogyasztói észlelést is.
A dokumentum a fenti analízist számos példával alátámasztva részletezi. Az erre irányadó vizsgálati szempontok az alábbiak:
- a szó- és ábrás elemeknek a formához viszonyított mérete és aránya, valamint tényleges elhelyezkedése a védjegyen;
- amennyiben a szó- vagy ábrás elem egyedi és megfelelő méretű, ez a megjelölést önmagában megkülönböztethetővé teszi;
- egyes piaci szegmensekben a fogyasztók bizonyos árukon sokszor kisebb elemeket is felismernek, ezekben az esetekben a relatíve kisebb elemeknek is meghatározó szerepe lehet a megjelölés megkülönböztethetővé válásában;
- más esetekben adott elem meghatározott elhelyezéséhez, méretéhez a fogyasztók kifejezetten speciális jelentést is tulajdonítanak.
Több tényező együttes szerepe
Továbbá, a szó- vagy ábrás elemek felismerhetőségét befolyásolja a lajstromozni kívánt védjegyen történő megjelenítésük is. Így speciális megjelenést kölcsönözhet különféle színárnyalatok használata, a dombornyomás, bemetszés (kontraszt technikák). Bár a dombornyomás, illetve a metszések jellegükből adódóan beleolvadnak a formába, ezáltal a konkrét szó- vagy ábrás elem azonosítását nehezítik, ennek ellenére ajánlott a használatuk a megkülönböztető képesség növelése céljából.
Általánosságban leszögezhető, hogy egy 3D védjegyben a puszta forma színnel való kombinálása egyéb megkülönböztető elem hiányában nem teszi a megjelölést megkülönböztethetővé. A szín a következő esetekben kifejezetten nem biztosít megkülönböztető képességet a megjelölésnek: ha a szín csupán mint dekorációs elem van jelen a formán, alapvetően az áru jellegére, vagy meghatározott jellegzetességére utal, vagy az adott áruval kapcsolatban szokásos, megszokott, illetve csupán technikai funkciót lát el. Bizonyos esetekben azonban, a szín különleges elhelyezkedésével, vagy a színek olyan elrendezésével, ami az adott áruk esetében nem gyakori és maradandó benyomást tesz a fogyasztóra, a megjelölés kifejezetten az adott szín/ek alkalmazása okán válhat megkülönböztethetővé.
Vannak olyan esetek is, amikor a lajstromozni kívánt forma a fent hivatkozott elemek közül többet is tartalmaz. Ilyen esetekben a megjelölés megkülönböztethetősége, vagyis védjegykénti lajstromozhatósága ezen elemek kombinációjának összbenyomásától függ.
Ha több tényező is negatívan befolyásolja az elem megkülönböztethetőségét, az általában a megkülönböztethetőség csökkenéséhez vezet. Viszont egy megkülönböztető képességgel rendelkező elem kombinálása egy nem megkülönböztethető elemmel, egy megkülönböztető képességgel nem rendelkező formán azonban képes lehet a védjegy egészét megkülönböztethetővé tenni, feltéve, hogy a megkülönböztető képességgel rendelkező elem a megjelölésen egyértelműen azonosítható. Amennyiben ez az elem a védjegyen – akár a többi elem miatt – nem észlelhető, azonosítható, a megjelölés megfelelő megkülönböztető képességgel ebben az esetben sem fog rendelkezni.
A CP9 közös gyakorlat angol nyelvű szövege az alábbi linken érhető el:
https://euipo.europa.eu/tunnel-web/secure/webdav/guest/document_library/News/cp9/CP9_en.pdf
Ha valaki konkrét példákon keresztül akarja megismerni az EUIPO ezen védjegyekkel kapcsolatos gyakorlatát, az a fenti dokumentumban nagyon jó példákat találhat.
Készítette: Sahin-Tóth Sarolta