Az angol nyelvű World Trademark Review 2018. április-májusi számában jelent meg Paul Tijam cikke a jelentős védjegy portfólióval rendelkező közép- és nagyvállalatok által a védjegy portfólió kezelése körében elkövetett leggyakoribb hibákról. A cikk szerzője közel harminc, az Európai Unió területén működő nemzetközi szinten elismert cég vizsgálata alapján mutatja be cikkében a hibákat. Az alábbiakban ezeket foglaljuk röviden össze.
- Nem kielégítő védjegyoltalmi szint
A vállalkozások gyors fejlődése, a forgalmazott termékek és az általuk nyújtott szolgáltatások folytonos bővülése sokszor azt eredményezi, hogy az eredeti védjegybejelentésben megjelölt áruk és/vagy szolgáltatások körének kiegészítése elmarad.
Gyakran előfordul, hogy a nagyobb cégek a védjegy lajstromozását követően jelentős mértékben megváltoztatják a használatban lévő megjelölések megkülönböztető elemeit, a módosított megjelölésre vonatkozóan azonban már nem tesznek védjegybejelentést.
A leggyakoribb hiba azonban egyszerűen az, hogy elmarad a védjegybejelentés és a vállalkozások anélkül használnak bizonyos megjelöléseket az áruforgalomban, hogy azokat előzetesen lajstromozták volna.
- Túlzott védelem
Az előbb említett jelenség ellentéte, amikor egy védjegynek lajstromoztatják minden apró olyan változását is, amelyek jelentős kihatással a védjegy megkülönböztető képességére nincsenek. Az indokolatlan védjegybejelentések fölösleges költséget jelentenek a vállalkozások számára, nem beszélve arról, hogy ezáltal nehezebbé válik annak a megállapítása, hogy adott esetben pontosan mely védjegyet használják jogosulatlanul harmadik személyek.
- Kevés színes ábrás védjegy
Nem minden esetben elegendő egy védjegyet kizárólag fekete-fehér védjegyként lajstromozni. Fennállhat annak a veszélye, hogy a színes – oltalom alatt nem álló –formában való használat, a regisztrált fekete-fehér védjegynek a használat hiánya miatti megszűnés megállapítását eredményezheti.
- Kevés nemzeti védjegy, helyette európai uniós védjegyek
Gyakran felmerülő probléma, hogy a bejelentők az európai uniós védjegyek mellett elhanyagolják a nemzeti bejelentéseket. Ez elsősorban a jogérvényesítésnél okozhat gondokat, mivel egy uniós védjegy más, a jogosulttól különböző országban elkövetett esetleges bitorlása esetén kérdés, hogy hol lehet a vonatkozó bitorlási eljárást megindítani. Vannak országok, ahol a bíróságok az uniós védjegyre alapított kereseteket online védjegybitorlás esetén megtagadják arra hivatkozással, hogy a bíróság illetékességét nem a károkozás bekövetkezésének helye, hanem az alapozza meg, hogy a károkozó cselekmény kifejtése ténylegesen hol történt.
- Régi védjegyek megújítása
Szükségtelen a rég nem használt védjegyek oltalmát megújítani, főleg akkor, ha a használatban lévő megjelöléseket az eredetihez viszonyítva, időközben már jelentősen megváltoztatták. Kifejezetten sikeres üzleti stratégiának bizonyul ugyanakkor, ha egy vállalat hosszú idő után újra használatba vesz egy már szinte elfeledett védjegyet, nosztalgiát keltve ezáltal a fogyasztókban (ún. vintage védjegyek).
- Védjegyjogosultak keverése
Gyakori hiba, hogy egy cégcsoporton belül különböző cégek lesznek a védjegyek jogosultjai, ebből következően sokszor zavaros a védjegyjogosultak köre. Az efféle rendezetlen védjegyportfólió természetesen lehet a cégcsoporton belüli átalakulások (pl. szétválás, egyesülés) következménye, a legtöbb esetben azonban szimplán a figyelmetlenség, illetve a végiggondolatlanság eredménye.
- A madridi rendszer következetlen használata
Sok esetben a vállalkozások csak néhány védjegyüket lajstromoztatják a madridi rendszeren keresztül, holott ez több esetben egyszerű és költséghatékony módszer lehet a védjegyoltalom más országokra vonatkozó kiterjesztésére.
- Szükségtelen leíró elemek használata
A védjegybejelentésekben sokszor szükségtelenül szerepelnek leíró szóelemek (pl. üzlet,szolgáltatás, központ). Ha kizárólag a leíró szóelemek változnak, az így tett több védjegybejelentés okán még nem lesz gazdagabb egy védjegyportfólió s mindez felesleges költséggel jár.
- Nem élnek a szenioritás lehetőségével
A szenioritás egy rendkívül hasznos jogintézmény, azonban a gyakorlatban nagyon kevesen alkalmazzák. Ezen jogintézmény lehetővé teszi, hogy egy európai uniós védjegybejelentés megszerezze egy korábbi, nemzeti védjegy elsőbbségi napját, s amelyet követően az adott nemzeti védjegy megújítására nem is lesz feltétlenül szükség. Ez jelentős költségmegtakarítással járhat.
- Egyéb hibák
További hibák lehetnek még az egyszerű elírások, elgépelések, vagy ha egy logónak csak egy bizonyos részére kérnek oltalmat és ezáltal a teljes megjelölés valójában nem élvez védjegyoltalmat.
Sokszor megesik, hogy hosszú ideje lejárt védjegyhasználati szerződések alapján regisztrálnak védjegyeket, vagy például már megszűnt cégek vannak bejelentve védjegyjogosultként.
A védjegyportfólió tulajdonosok körében szintén gyakori hiba, hogy egy bizonyos megjelölést kizárólag ábrás védjegyként lajstromoztatnak, szóvédjegyként nem, ezáltal pedig szűkebb a védjegyoltalom terjedelme.
A hazai, nagy védjegyportfólióval rendelkező cégek körében hasonló jellegű hibák figyelhetők meg. Annak érdekében, hogy a cégek nagyobb biztonságban tudják védjegyeiket, valamint rendezett védjegyportfóliójukkal kitűnjenek piaci versenytársaik közül, a már létező védjegyportfolió független szakértő általi átvizsgálására, illetve az alapján a szükséges korrekciós lépések megtételére lehet szükség, amely hosszú távon akár jelentős költségmegtakarítással járhat egy cég részére.
Amennyiben jelenlegi védjegyportfoliója átvizsgálását szeretné, lépjen kapcsolatba velünk!